Amikor az "Ősz New Yorkban" című filmet láttam, akkor döntöttem el, hogyha egyszer adódik lehetőségem, készíteni fogok egy gyöngyfüggönyt. Mindig hallani akartam a gyöngyök csilingelését, amikor végighúzom a kezem a függönyön. Csodás érzés. Lehetőségem csak egy kicsire adódott, ugyanis a 3 gyerek miatt nem mertem hosszabbat és Férj is rám parancsolt, hogy nehogy a feje búbját is súrolja, így adottak voltak a lehetőségek. Mivel a hálószobánk olyan, mintha nem lenne ajtaja, holott tolóajtó van elrejtve, így gondoltam feldobom egy kis dekorációval. Több, mint másfél hónapig fűztem, hiszen néha időm se volt, csak max. egy sort megcsinálni. Többször bontottam is, hogy a gyöngyök egyeletlensége miatt viszonylag tűrhető legyen az esése. Sokszor centire pontosan le kellett mérnem, hogy ne lógjon lentebb egy-egy sor. A gyöngyökről még tudni kell ezt-azt. Nem csak egyszerű műanyag gyöngyöket használtam, hanem nagy részük üveg, illetve kézműves gyöngy. Köszönet
Üvegmalom Krisztának a szépségekért.
Mutatom a művemet képekben:
